„Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét”

(Ézs 17)

Nézz fel !

Néhány hét alatt megmozgatta a filmkedvelő közvéleményt, közben pro és kontra rengeteg érzelmet váltott ki a karácsonykor bemutatott amerikai szatíra, melynek címe: Ne nézz fel! Merészen átrajzolja a szokásos „Föld-megmentős” katasztrófafilmek sémáját, és azt a gondolatmenetet játssza végig, amikor a tudósok figyelmeztetése (pusztító erejű üstökös tart egyenesen a Föld felé) gyakorlatilag eredménytelen marad. Közben zseniálisan ábrázolja nyugati civilizációnk egész abszurd működését: a politika és a médiagépezet bugyrait, a korlátlan hatalmú pénzemberek, a véleménybuborékok, az agymosott tömegek és az ügyesen adagolt társadalmi meggyőződések világát. A cselekmény vége felé már szabad szemmel látható az égen a megállíthatatlanul közeledő üstökös. Eddigre viszont az égitesttel reális veszélyként számolók és az ezt tagadók tábora már megszilárdult, és utóbbiak teljes átéléssel teszik magukévá a jelszót: Ne nézz fel! A maguk szempontjából igazuk van. Kétségtelenül könnyebb nem felnézni, vagyis szándékosan a látóterünkön kívül tartani mindazt, ami gyökeres változást követelne tőlünk. Amíg eredményesen megóvod magad attól, hogy felnézz, zavartalanul folytathatod megszokott életed. Nem kell nehéz dilemmákkal szembesülnöd, nem kell megbánnod semmit, és főképp: továbbra is olyan jövőt képzelhetsz magadnak, amilyet csak szeretnél. Ha mégis felnézel, mindez szertefoszlik. Esetleg bonyolult lesz az élet, és hirtelen nagy lesz a tét. Lehet, hogy szükség lesz legjobb belső erőforrásaidra, és fel kell vetni olyan fontos kérdéseket, amelyeket a hétköznapjaidból már régóta száműzöl. Lehet, hogy cselekedni is kell. Mégpedig felelősséggel és halogatás nélkül. Felnézni, szembenézni valóban kockázatos és nehéz. Mégis: az egyetlen lehetőség, ami emberhez méltó. Az ókori görögök szava az emberre, anthróposz, éppen azt jelenti, hogy „felfelé néző”, „előre néző”. Vagyis az ember az a lény, akinek éppen ez a meghatározó vonása.

A hívő ember felfedezheti, ha ahhoz fordul, Aki az embert megalkotta, mennyi segítséget kaphat ehhez! A Biblián végigvonul Isten bátorítása, aki éppen ilyennek képzelte el az embert: bátor felfelé nézőnek. Látjuk Isten választottját, Ábrahámot a csillagos ég alatt, ahogyan az Úr ott érzékelteti vele a hihetetlen jövőt, a kiapadhatatlan ígérete gazdagságát. Vagy halljuk a későbbi zarándok bizonyságtételét, aki fölemeli tekintetét az út fáradalmairól és az élet küzdelmeiről, és tudata rendeződik, a dolgok helyükre kerülnek. Később egy nyomorék koldusnak, akin sok éve mindenki csak átlépett, azzal a mondattal kezdődik gyökeres testi-lelki gyógyulása, ahogy Jézus két tanítványa megáll mellette, és megkérik, hogy nézzen rájuk. Senki nem kért még tőle ilyet. És a szabadulást éli át a király is az ostromlott városban, aki a túlerő szorításában az Úr elé borul ezzel a vallomással: „Tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!” (2Krónikák 20,12) Egy másik esetben megint így biztatja Isten magába roskadt népét, amikor a csillagos eget, uralma végtelen tükrét ajánlja figyelmükbe: „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni.” Majd folytatja: ha az ő hatalma ennyire határtalan, hogy maradhatna hely az övéi szívében az aggódás számára?! „Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé…?!” (Ézsaiás 40,26-27) Még a történelem legijesztőbbnek tűnő fordulatairól is ezt vési tanítványai szívébe Jézus, aki eget és földet újjáteremtő győzelmes úrként érkezik majd vissza: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!” (Lukács 21,28) Fölnézni, a valóságot látni, a valóság Urát meglátni, fölegyenesedni és bízni: erre hív minket most is a mi Urunk. Újévi célkitűzésnek sem utolsó! Mi pedig hívunk mindenkit szeretettel a református gyülekezetbe idén is. Gyakoroljuk mindezt együtt, egymást támogatva! Boldog új évet, Felsőpakony!

Csere Mátyás, lelkipásztor

Agora, 2022. január