„Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban.”
(Jób 25)
1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban. 3 Csapatait nem lehet megszámolni; kire ne ragyogna világossága? 4 Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? 5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. 6 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?
„…rendezi az Isten elé tartozó dolgokat…”
(Zsidókhoz írt levél 5,1–10)
1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. 3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. 5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” 6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. 10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.