„…. előtte van ügyed, de várnod kell”
Jób 35
1 Majd folytatta Elíhú, és ezt mondta: 2 Talán helyesnek tartod, hogy azt mondod: „Igazam van Istennel szemben”? 3 Hiszen azt kérded: Mi hasznom belőle? Mennyivel várhatok többet, ha nem vétkezem? 4 Én megadom rá a választ neked és barátaidnak is. 5 Tekints az égre, és lásd meg, nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6 Hogyha vétkezel, mit árthatsz neki? Ha szaporítod bűneidet, mit ártasz neki? 7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő a te kezedből? 8 Csak az olyan embernek árt a gonoszságod, mint amilyen te vagy, és az ember fiának használ az igazságod. 9 A sok erőszak miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja alatt. 10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én Teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka, 11 aki többre tanít minket a föld állatainál, és bölcsebbé tesz az ég madarainál? 12 Így aztán kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem felel. 13 Mert a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem tekint ilyesmire. 14 Még akkor sem, ha azt mondod, hogy nem látod őt. Ügyed akkor is előtte van, és neked várnod kell őreá. 15 Most pedig mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és nem figyelt a nagy álnokságra, 16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót értelmetlenül.
Zsidók 10, 19-39
19 Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által 20 azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, 21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett, 22 járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, 23 és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, 25 nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. 26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27 hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28 Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal. 29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja! 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. 31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. 32 De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki. 33 Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak. 34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van. 35 Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. 38 Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. 39 De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.