„Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehelete, ami értelmet ad neki!”
Jób 32
1 Miután ez a három férfi már nem felelt többet Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát a saját szemében, 2 haragra gerjedt Barakél fia, a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú. Jóbra haragudott, mivel igaznak tartotta magát Istennel szemben. 3 De három barátja ellen is fölgerjedt haragja, mivel nem találták meg a helyes választ, és mégis kárhoztatták Jóbot. 4 Elíhú azonban várt Jóbnak szánt beszédével, mert amazok idősebbek voltak nála. 5 De amikor Elíhú látta, hogy nincs felelet a három férfi szájában, akkor fölgerjedt haragja. 6 Így válaszolt a Búzból való Elíhú, Barakél fia: Napjaimra nézve én még fiatal vagyok, ti pedig élemedett korúak, ezért tartózkodtam, és féltem közölni veletek véleményem. 7 Azt gondoltam, hadd beszéljen a kor, és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága! 8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehelete, ami értelmet ad neki! 9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének tudják, mi az igazság. 10 Ezért azt mondom: Hallgass rám, hadd közöljem én is véleményem! 11 Íme, én végigvártam beszédeteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek. 12 Igen figyeltem rátok, és íme, Jóbot egyikőtök sem tudta megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg érveire. 13 Ne mondjátok: Megtaláltuk a bölcsességet: csak Isten győzheti meg őt, és nem ember! 14 Mivel nem hozzám intézte szavait, így nem a ti beszédeitekkel válaszolok neki. 15 Megzavarodtak, és nem feleltek többé, kifogyott belőlük a szó. 16 Vártam, de ők nem szóltak, csak álltak, és nem feleltek többé. 17 Hadd beszéljek én is a magam részéről, hadd közöljem én is véleményem! 18 Mert tele vagyok szavakkal, unszol engem a bennem levő lélek. 19 Íme, bensőm olyan, mint az új tömlőbe zárt bor, csaknem szétszakad. 20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak, fölnyitom ajkamat, és felelek. 21 Nem leszek személyválogató senkivel szemben, nem hízelgek egy embernek sem. 22 Mert én nem tudok hízelegni; hamar elszólíthatna engem alkotóm!
Zsidók 9, 1-14
1 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. 2 Mert sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek. Ezt nevezték szentélynek. 3 A második kárpiton túl pedig volt az a sátorrész, amelyet a szentek szentjének neveztek. 4 Ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalán arannyal beborítva, benne az aranykorsó a mannával és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái, 5 fölötte pedig a dicsőség kerubjai, beárnyékolva az engesztelés helyét. Ezekről most nem szükséges részletesen szólni. 6 Miután ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindig bejártak a papok az istentisztelet elvégzésére, 7 a másodikba azonban évente egyszer egyedül a főpap mehetett be, azzal a vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldozott. 8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy addig nem nyílik meg az út a szentélybe, amíg fennáll még az első sátor. 9 Ez példa a jelen számára, miszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. 10 Ezek csak ételekre meg italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó testi rendszabályok, amelyek az új rendelkezés idejéig kötelezők. 11 Krisztus pedig megjelent mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátron keresztül, 12 és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13 Mert ha a bakok és bikák vére meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a test tisztaságára, 14 mennyivel inkább Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel szeplőtelenül Istennek, megtisztítja lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok.