„Ki akarja elhomályosítani az örök rendet tudatlan beszédével?”
Jób 38
1 Ekkor így felelt az ÚR Jóbnak a forgószélből: 2 Ki akarja elhomályosítani az örök rendet tudatlan beszédével? 3 Nosza, övezd föl derekadat férfiasan, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! 4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e? Ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6 Mire alapozták oszlopait, és ki helyezte el sarokkövét, 7 amikor együtt vigadoztak a hajnalcsillagok, és ujjongtak az istenfiak? 8 Kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, és kijött a föld gyomrából; 9 amikor felhőbe öltöztettem és sűrű homállyal takartam be; 10 amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat helyeztem rá, 11 és azt mondtam: „Eddig jöjj, és ne tovább; ez itt ellenáll kevély habjaidnak!”? 12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta élsz? Vajon te adtál-e helyet a hajnalnak, 13 hogy belefogóddzék a föld széleibe, és lerázza róla a gonoszokat? 14 Átváltozik, mint agyag a pecsét alatt, és úgy áll elő a föld, mint aki felöltözött. 15 Így veszi el a gonoszoktól a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. 16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélység alját? 17 Megnyíltak-e előtted a halál kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e? 18 Áttekintetted-e a föld szélességét? Mondd meg mindezt, ha tudod! 19 Melyik út visz oda, ahol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? 20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető utat? 21 Tudod te ezt, hiszen akkor születtél; napjaid száma igen nagy! 22 Eljutottál-e a hó raktárához, vagy a jégeső raktárát láttad-e? 23 Fenntartottam azt a szükség idejére, a harc és a háború napjára. 24 Melyik út vezet oda, ahol szétoszlik a világosság, és honnan terjed szét a keleti szél a földön? 25 Ki hasított nyílást a záporesőnek és utat a mennydörgő villámnak, 26 hogy lehulljon az ember nélküli földre, a pusztaságra, ahol senki sincsen; 27 hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy zsenge füvet sarjasszon? 28 Van-e atyja az esőnek, és vajon ki nemzette a harmat cseppjeit? 29 Kinek méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég daráját, 30 amikor megkeményednek a vizek, úgy, mint egy kő, és bezárul a mélység színe? 31 Összekötheted-e a Fiastyúk szálait, vagy a Kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e? 32 Az állatöv csillagait előhozhatod-e a maguk idejében, a Göncölszekeret forgathatod-e fiaival együtt? 33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön? 34 Fölhat-e hangod a felhőkig, hogy vizek áradata borítson el téged? 35 Kibocsáthatod-e útjukra a villámokat, és mondják-e neked, hogy itt vagyunk? 36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, és az égi jelenségeknek ki adott értelmet? 37 Ki számlálta meg a felhőket bölcsességében, és ki üríti ki az ég tömlőit, 38 ha megkeményedik a föld, mint a rög, és összetapadnak a göröngyök?
Zsidók 12, 1-11
1 Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. 2 Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, 5 és elfeledkeztetek az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, amelyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok, nem pedig fiak. 9 Aztán: a mi testi apáink is fenyítettek minket, és becsültük őket, hát nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, és élünk! 10 Mert azok csak rövid ideig, tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. 11 Semmilyen fenyítés nem látszik jelenleg örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik megedződtek általa.